3. fejezet: Hosszú napok

(Lucy szemszöge)

Következő pár napban nem láttam Alecet. Került engem, feladatokat vállalt el, hogy nem kelljen a közelemben lennie. Jane tanított tovább. Az órái jók voltak, csak pihenőm nem volt. Viszont látszott az eredmény. Sokat fejlődtem rövid idő alatt. Sosem hittem volna, hogy ennyire fejlődő képes vagyok.
Most már bármikor tüzet gyújtottam és azonnal el is oltottam. A gondolatolvasás is újra ment. Jane gondolatait többször is elkaptam, de nem volt benne semmi érdekes. Néha engem szidott, máskor elismert, megint máskor unatkozott. Semmi különös, soha se gondolt Alecre, vagy bármire vele kapcsolatban. Lehet, hogy a fiú kérte?
Kopogtattak az ajtómon!
- Tessék! – kiáltottam reménykedve.
- Szia! – lépett be Heidi. Hát, nem jött össze. – Ennyire nem kell nekem örülni! – játszotta a sértődötett.
- Bocsi! Csak nincs jó kedvem!
- Értem én! Pasik… - morogta olyan halkan, hogy ne halljam, hát nem jött össze. – Vásárlás?
- Mehetünk! Úgy sincs jobb dolgom. - vontam meg a vállam.

Heidivel kimentünk Volterrába vásárolni. Jól telt, csak hiányzott Alec. Vettem egy csomó ruhát, meg rendeltünk is párat, akiket a küldetések alkalmával hordhatok.
- Demetri és én, mi is sokáig kerülgettük egymást.  – mondta, a fancsali képem láttán elnevette magát. Az utcán lévő összes ember minket nézett és ámultak Heidi gyönyörű, csilingelő nevetésén. - De majd összejöttök nyugi. Mindig is foglalkozott veled.
- Te tudod? - kérdeztem.
- Drágám, aki ért a szerelemhez az azonnal látja. Szomorú vagy mióta Alec nem törődik veled. Amúgy ő is hasonlóan fest.
- Ha őt is bántja miért nem csinál semmit! - emeltem meg a hangom elégedetlenül.
- Mert fél! Úgy hiszi jobb neked nélküle. Szerinte csak bajt hozna rád. Olyan régen érzett már így, egészen elfeledte.
- Pedig nem hoz rám bajt. – motyogtam az orrom alatt. - Szerinted Jane is… - belém fojtotta.
- Nem, nem hiszem. Az a lány sose volt szerelmes. Nem is hiszem, hogy lesz valaha is. Még Félix sem tudja, legalábbis Demetri szerint, ő pedig úgy ismeri, mint a tenyerét. A pasik ilyen téren vakok. – nevetett saját beszólásán.
- Remélem is! – mondtam, nem poénnak szántam, de biztos vicces volt, mert Heidi megint nevetett. Ezt utáltam benne, hogy mindenen nevetett, és ilyenkor mindenki felénk nézett, én pedig legszívesebben felszívódtam volna.

- Gyere, vegyünk valami szexit, ami bejön Alecnek. – és berángatott egy butikba.
- Miben segíthetek?
- Keresnénk egy szexi koktél ruhát a barátnőmnek.
- Heidi! – mondtam morcosan.
- Ne csináld már, gyerünk.
Végül jó lett a dolog belefeledkeztem a ruhavásárlásba. Vettem egy gyönyörű tengerkék koktélruhát, ami eléggé fel volt hasítva, de Heidi szerint ilyen kell Alecnek. Én pedig ennyire nem értek a pasikhoz, de ez csak tetszik majd neki. Vetünk hozzá egy gyönyörű magas sarkút és egy retikült is. Gyönyörű voltam a ruhámban. Amúgy is az egyik legszebb lény voltam a földön, de most. Heidi látta, hogy nagyon bejön a ruha. Szóval elégedetten vigyorgott.
- Most már biztos nem fog tudni ellenállni neked. – mondta.
- Meglehet.
Ő is vett magának egy vérvörös estélyit, gyönyörű volt. Fekete hajához nagyon illett, és szépen kiemelte a tökéletes, formás testét.
- Szeretek veled vásárolni. – mondta, én meg meglepetten néztem rá - Mert Jane, nem szeret különösebben nőies lenni. És mert Selenat nem kedvelem.
- Én se. Nem igazán tetszik, hogy áramot tud vezetni bárki testébe.
Majd visszamentünk a palotába és csajos napokat töltöttünk együtt. Aminek fő témái a pasik, ruhák és a smink voltak. Legjobb barátnők lettük ez alatt a pár nap alatt, azt hiszem. Sosem éreztem még magam ilyen jól, kicsit Alicere emlékeztetett, csak visszafogottabb kiadásban.