8. fejezet: Randi

(Lucy szemszöge)

Már tudtam mit veszek fel. A tengerkék ruhát amit Heidivel vettünk. Már együtt vagyunk egy ideje, de ez lesz az első hivatalos randik. Akkor már csak kiöltözöm.
Heidi lépett be a szobámba.
- Kopogni? - húztam fel kérdőn a szemöldököm. - Mit csinálsz, ha éppen meztelenül találsz?
- Sikítva elrohanok! Más kérdés? - megráztam a fejem, ő pedig elégedetten bentebb lépett. - Azért, most pedig ki sminkkelek szépen.
Nem ellenkezhettem. A hajamat is belőtte, nem tartott sokáig a művelet, hamar végzett velem. Mikor végzett elégedetten kísért a tükör elé.
Félve nyitottam ki a szemem, teljesen elámultam. Gyönyörű voltam. Hajam enyhe hullámokban omlott a vállamra, bár egy kicsit fel volt tűzve. A szemem kék, kihúzta fekete szemceruzával, a szempilláim dupla hosszúak voltak, a szempillaspiráltól. Az ajkamon rózsaszín szájfény díszelgett.
- Gyönyörű. – súgtam halkan. – Ez nem is én vagyok!
- Igen gyönyörű vagy, és pedig te vagy. Nem cseréltelek ki. Nincs is szándékomban. – nevetett. Én nem tudtam, még mindig nem hittem a szememnek.
- Siess, mert elkésel. - lökdösött az ajtó felé finoman.
- Persze, igen, megyek is. – betettem a kék kontaktlencsét, egy utolsó pillantást vetettem még magamra, majd kimentem.

Lementünk a lépcsőn, Anóra íróasztalánál találkoztunk Aleckel, vele volt Félix is. Anóra a mostani ember titkárnőnk volt, sajnos gyakran történnek balesetek.
Félix zavarba ejtően méregetett, most ha csak ketten lennénk lekevernék neki egy pofont, de akkorát, hogy kiviszi a falat. Pláne, amint a gondolatait is meghallottam.
Alec is hasonlóan nézett rám, bár ő uralkodott a gondolatain. De nem ment neki tökéletesen. Majd Félixre nézett és meglátta, hogy méreget a debella vámpír. Csúnyán nézett rá, majd fejbe vágta, halkan felkacagtam. Persze Félix azonnal elszégyellte magát.
- Gyönyörű vagy! – bókolt Alec. – Ezt neked hoztam. – átnyújtott egy gyönyörű rózsát. Fehér volt rózsaszín szegélyű szirmokkal. A kedvenc virágom.
- Köszönöm!
- Mehetünk?
- Persze! – átkarolt, majd még egyszer hátra néztem és láttam ahogy Heidi és Anóra összesúgnak, majd biztatóan mosolyognak rám. Boldog voltam! Nagyon boldog.

Mikor kiértünk mindketten fellélegeztünk, amin azonnal nevetni kezdtünk.
Most vettem csak igazán szemügyre. Szürke ing és fekete farmer volt rajta. A haja, pedig enyhén fel volt zselézve. Még így sose láttam. Jól állt neki. Most nem nézett ki olyan komolynak, kicsit rossz fiús. Kicsit vadabb.
- Gyönyörű vagy! - ismételte meg.
- Köszönöm! – mondtam zavartan.
- Sajnálom, tudod, már régen randiztam hivatalosan. - mondta félszegen.
- Hát, én elég gyakran tettem. - suttogtam, és lehajtottam a fejem. Égett az arcom, féltem, hogy elijesztem azzal, hogy őszinte vagyok. - De valahogy egyik sem volt igazán jó.
- Miért? - tette az állam alá a kezét, és finoman felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen.
- Mert mind csak a bátyám bosszantására volt. De ez, ez most más. - vallottam be.
- Értem.
Lassan andalogtunk az utcán, sok mindenről beszélgettünk. Cullenékről, a Volturiról, rólunk, róla, rólam…
- A kedvenc könyved már tudom mi, de milyen zenéket szeretsz?
- Leginkább a komoly zenéket. Mondjuk Bach, Mozart, Schubert.
Észre se vettem mikor értünk ki a városból. Most éppen a tengerparton álltunk és néztük a vizet. Magához ölelt és megcsókolt. Itt álltunk pár órát csendben, régóta éjszaka lehetett, viszont nem zavart. Csak aztán hirtelen rám tört az álmosság, ólomként nehezedett a vállamra. Ásítottam.
- Bocsáss meg! Már vissza kellett volna vinnem téged.
- Semmi gond! Maradjunk még. – mondtam, de már nem bírt a lábam és majdnem összecsuklottam.
- Majd legközelebb is kijövünk. Oké? - kérdezte, miután újra a saját lábamon álltam.
- Jó. - mondtam kábán. – Köszönöm.
Elindultunk visszafelé, de félúton se jártunk mikor a karjába vett. Egy lélek sem járt az utcán, lassan, óvatosan ment velem, én pedig elbóbiskoltam a mellkasára hajtva a fejem.

Reggel amikor felébredtem Alec az ágyam szélén ült és egy könyvet lapozgatott.
- Jó reggelt!
Én csak morogtam valamit és kikecmeregtem az ágyból. Kint a fürdőszobában vettem észre, hogy nem a koktél ruha van rajtam, hanem a hálóingem.
Ki mentem és kérdőn, kissé megrovón néztem rá.
- Legalább szólhattál volna, hogy együtt töltöttük az éjszakát, mert nekem totál kiesett.
- Ne nézz így! Nem történt semmi, Heidi öltöztetett át téged. Ahogy ő fogalmazott, még a végén tönkreteszed ezt a gyönyörű ruhát. És még a szobából is kizavart. – panaszkodott. - Fél álomban voltál, azért nem emlékszel. Nem használnálak ki ilyen csúnyán.
- Tudom. - léptem hozzá, és egy csókot nyomtam a homlokára, majd az ajkait vettem birtokba.
Aztán letusoltam, átöltöztem. Alec pedig türelmesen és frissen várt ott ahol hagytam.

Éppen kiléptem a fürdőből amikor Jane benyitott.
- Aro hív titeket! – mondta parancsolóan. Mikor kilépett fintorogtam egyet rá, mire Alec nevetni kezdett.
- Majd megbékél! – legyintett. Azóta volt ilyen velem amióta megtudta, hogy együtt vagyunk. Nem mutatta, hogy utál, de azért éreztem. Nem sokkal, de azért valamivel kedvesebb volt régebben velem.
- Biztos egy újabb küldetés. – sóhajtottam. S kézenfogva kiléptünk a szobám ajtaján.